Aiszkhinész , görög szónok és politikus; Démoszthenész politikai ellenfele.
Fiatal korában tanítóként működő apja mellett segédkezett, később jegyzőként dolgozott több athéni hivatalnok oldalán. A színészmesterséggel is megpróbálkozott, katonaként pedig több hadjáraton is kitüntette magát, mielőtt 348 körül politikai pályára lépett. Tagja volt a II. Philipposz makedón királyhoz küldött követségeknek, amelyek végül megkötötték Philipposszal az ún. philokratészi békét .
A következő években Aiszkhinész több perben is igyekezett megvédeni az általa javasolt békepolitikát, ami miatt ellenfelei makedónbarátsággal és megvesztegethetőséggel vádolták. Aiszkhinész igyekezete ellenére Athén újra háborúba keveredett a terjeszkedő makedónokkal, és a 338-as khairóneiai csatában a thébaiakkal és más görög államokkal kötött szövetség tagjaként súlyos vereséget szenvedett. Ez nagyban hozzájárult Athén politikai függetlenségének elveszítéséhez.
I. e. 336-ban Aiszkhinész megtámadta a Démoszthenész megkoszorúzását indítványozó javaslatot , ám a végül 330-ban bíróság elé kerülő perben nem sikerült megszereznie a bírák szavazatának egyötödét sem, ezért száműzetésbe vonult. A kései életrajzi hagyomány szerint Rhodoszon szónokiskolát alapított, és hetvenöt éves korában Szamosz szigetén érte a halál.
Remek szónok volt, akit az ókori hagyomány a tíz legjobb attikai szónok kánonjába sorolt, de politikai működését mindmáig a nála is kiválóbb Démoszthenészhez viszonyítják. Az ókorban számon tartott mindhárom beszéde ránk maradt: a Timarkhosz ellen mondott szónoklatában erkölcstelenséggel vádolja az őt perbe fogó, Démoszthenésszel együttműködő Timarkhoszt ; a Hűtlen Követségről mondott védőbeszéde Démoszthenész azonos címen ismert vádbeszédére válaszol ; a Ktésziphón ellen a Koszorú-ügyben mondott szónoklat pedig Démoszthenész egész politikai életművét támadja . A neve alatt hagyományozott levelek nem hitelesek.
Wikipedia
✵
389 i.e. – 314 i.e.