Idézetek a könyv

Tóparti kísértetek

„A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.”

„Sírni a szemünkkel sírunk, más lehetőség nem adatott nekünk, de azon az estén úgy éreztem, mintha minden pórusomból, testem minden hasadékából és zugából patakzanának a könnyek.”

„A gyilkosság a pornográfia legocsmányabb formája; a ’tedd, amit akarsz’ végső és visszavonhatatlan határesete.”

„Lehet, hogy álmában mindenkiből író lesz. Honnan is tudhatnánk?”

„Az olvasók hűségével semmilyen más művészet közönsége nem veheti fel a versenyt.”

„Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat.”

„Az olvasók imádják az állandó főhősöket, ilyenkor úgy érzik, mintha hazaérkeztek volna, családi körbe.”

„A múzsák maguk is szellemek, és néha kéretlenül lepik meg az embert.”

„És ha a halálban megtébolyodunk? Vagy élve maradunk, de éppen ettől őrülünk meg? Akkor mi van?”

„Úgy gondolom, a házak más, lassúbb időszámítás szerint élik a maguk életét, mint a lakóik. A régi házakban közelebbinek érződik a múlt.”

„Tudom, hogy nagyképűen hangzik, de hát az Idegen egyszer valamennyiünkért eljön. Hiszen mi is csak csontok vagyunk a magunk zsákjában, az Idegen pedig… nos, az Idegennek az kell, ami a zsákban van.”

„Minden azon múlik, hogy boldogok vagyunk-e.”