„Bekéredzkednék névtelen helyekre
Leülnék tűzforró öledbe

Összeszedném meghiúsult álmaid morzsáit
Megszámlálnám boldog és boldogtalan óráid

Visszhangra találna fülemben
minden elfeledett szavad
Koszorúval fejemen hirdetném
Minden nekem épített falad”

„Abban ugye egyetértünk, hogy a könyveknek ott a helyük, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, és nem porosodnak olvasatlanul egy elfeledett polcon?”

„A világ javításának helye először a saját szívünkben, fejünkben és kezünkben van.”

„Őrült ember vagyok
a falnak fejjel rohanhatok
az istenekkel hadakozom
de a csillagokba nem juthatok soha el!”

„Fölrázta álmából a világot,
szavai villámok voltak.
Sineken s folyókon özönöltek,
minden országon áthatoltak.

Fölrázta álmából a világot,
szegények kenyere lett
minden szava, az éhezések
elleni hadsereg.

Fölrázta álmából a világot,
szavai gépek lettek,
traktorok, házak, aknák,
fúrótornyok a telepnek.”

„Ott van a Nagy Kínai fal …. Érdekes, a kis kínai az meg nem mindig fal.”

„Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én akarok énekelni! – (Ezekkel a szavakkal lépett be a helyre, ahol fellépett, minden este)”

„Clov: Szeretem a rendet. Ez az álmom. Egy olyan világ, melyben minden csendes és mozdulatlan, minden tárgy a végleges helyén van, rajta a végleges por.”

„Minden fal egy ajtó.”

„Ha minden szót összevonnánk, elveszítenék a jelentésüket, vagy legalábbis nagyon megnehezítenék a megértést: szükség van a szünetekre, a szavak közti fehér helyekre.”