„Sírok - nevetek, mint a részeg, s beszélek, bár nincs mit beszéljek.”

„Mindig azt hittem, sírva nézek majd vissza ránk, aztán nevetek, de azt soha nem gondoltam, hogy nevetve nézek vissza, aztán sírok.”

„A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyűlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla, mindig lesz valami, ami kimaradt.”

„Akik nem sírnak, nem látnak.”

„Az élet minden pillanata egy lépés a sír felé.”

„Ó, szépség, miért nem vagy elég? Miért sírok a szerelem után?”

„A napok és hetek múltak, lassan tovaszálltak, mint apró porszemek az ablakon beszűrődő napfény szivárványos sugarában. Az Idő soha meg nem áll, forgat szépen lassan mindent, az egész hatalmas rendszert, amiben születünk, érzünk, élünk, sírunk, nevetünk és a végén, mikor már végre megértenénk ezt az egész játékot, ezt a nagy körforgást – elmegyünk…”

„Elhagyja apái sírját - és nem gondol többé vele. Elorozza gyermekei leendő földjét, és nem gondol vele. Elfelejti atyái sírját és gyermekei jogát arra, hogy megszülessenek.”

„Egész életünkben izzadunk és spórolunk,
Egy sekély sírra építkezve.”

„Az emberek nem azért sírnak, mert gyengék. Hanem azért, mert túl sokáig erősek voltak.”