„Mint lépcsőzugban a pormacska:
gyűlik puhán a korszak mocska.”

„A zenémnek gyökerei vannak, melyeket a gyerekkoromból ástam elő; zenei gyökerek, melyek a legsötétebb mocsokban voltak.”

„Micsoda szörnyű korszak, amelyben idióták irányítják a vakokat.”

„Akár kemény, akár puha az óra, nincs jelentősége, az a fontos, hogy pontosan mutassa az időt.”

„Csakugyan sötét korszakban élek!
A jámbor szó balga! A síma homlok
érzéketlenségre vall. A nevető
az iszonyatos hírt
még nem kapta meg.

Micsoda korszak ez, ahol
csaknem gonosztett a fákról beszélni,
mert annyi gazságról hallgatsz, míg ezt teszed!”

„A puha órák nem mások, mint az idő és a tér paranoia-kritikai érett, különc és magányos camembert-ei.”

„Csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakában éreztem hogy valóban élek, és szabad vagyok, olyankor amikor sötét börtönéből kiröppenhetett a tűzmadár.”

„A Holocaust egy szégyenteljes korszaka országunk történelmének. Úgy értem, hogy a század történelmének. De hiszen mindannyian éltünk ebben a században. Én nem éltem ebben a században.”

„Amikor megfogom egy gyerek puha, meleg kezét, és érzem, hogy dobog a szíve, nem tudom elhinni, hogy nem kell senkinek. Pedig gyereket befogadni jó. Jó buli.”

„Dzsingisz kánnak volt egy vasgyűrűje, amelybe két szó volt bevésve: Rasti – Rusti: Az erő – jog. A mi korszakunk is ezt a vasgyűrűt viseli…
(288. oldal)”