„Azért tudod, nagy francok vagyunk mi is... egy haldoklótól kölcsönkérni!?”

„Tudjuk, hogy mik vagyunk, de nem tudjuk, hogy mik lehetünk.”

„Tudom jól, hogy mi kamikaze kormány vagyunk.”

„Néha boldog vagyok, néha nem. Végül is ember vagyok, tudod. És örülök, hogy néha boldogok vagyunk, néha pedig nem. A bölcsességed úgy működik, hogy különböző érzelmeid vannak.”

„A stílus az, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk mondani, és semmi más nem érdekel.”

„Csak egyetlen tanácsot szeretnék nektek adni: ami a francia foglyokat illeti, ébernek kell lennünk és alaposan őriznünk kell őket, mégis az a helyes, ha méltányosan bánunk velük. Fontos, hogy az egész világ és mindenekelőtt a francia nép tudja: csak a függetlenségünket és a szabadságot akarjuk, nem gyűlölet és bosszúszomj vezérel bennünket. Cselekedjünk oly módon, hogy megtudja az egész világ: civilizáltabb nép vagyunk, mint az agresszorok, akik gyilkolnak, hogy meghódítsák országunkat.”

„Kézzel-lábbal tudott franciául.”

„A tipikus tévénéző, a rossz értelemben vett tévénéző, leül a láda elé így, amerre világit arra ül. Aztán vagy tévéműsor, vagy villám, a franc tudja.”

„Tudom, hogy nagyképűen hangzik, de hát az Idegen egyszer valamennyiünkért eljön. Hiszen mi is csak csontok vagyunk a magunk zsákjában, az Idegen pedig… nos, az Idegennek az kell, ami a zsákban van.”

„Állat, fa, ember - mind ugyanazt a levegőt szívja. Úgy látszik a fehér ember nem vesz tudomást a levegőről, amelyet beszív; akárcsak a napokon át haldoklóé, az ő szaglása is eltompult, érzéketlen […]”