„Diogenész egyszer alamizsnáért könyörgött egy szobortól, és amikor megkérdezték tőle, miért tette, azt válaszolta: "Hogy gyakoroljam, milyen ha elutasítanak".”

— Szinópéi Diogenész

Eredeti

He once begged alms of a statue, and, when asked why he did so, replied, "To get practice in being refused."

Diogenes Laërtius, vi. 49
Quoted by Diogenes Laërtius

Utolsó frissítés 2022. július 24.. Történelem

Témakörök

szobor

Szinópéi Diogenész fénykép

Szinópéi Diogenész 21

ókori görög cinikus filozófus -404–-322 i.e.

Hasonló idézetek

„A szobor a tökéletesség egyetlen pillanatát örökíti meg.”

Oscar Wilde (1854–1900) ír költő, író, drámaíró

Neki tulajdonított idézetek

„A bűnözés egyre komolyabb méreteket ölt New Yorkban. A minap a Szabadság-szobornak mindkét keze a magasban volt.”

Jay Leno (1950) amerikai humorista

Neki tulajdonított idézetek

„Az ember nemcsak él, hanem szeret és gondolkozik is; a biológiai élet benne éri el tetőfokát. De amivel az ember természetes állapotában nem rendelkezik, az a „szellemi” élet, az a magasabb rendű és másféle élet, amely Istenben van meg. Ugyanazt a szót - „élet” - használjuk míndkettőre; de ha azt gondolnánk, hogy ezért mindkettőnek ugyanolyannak kell lennie, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy a tér nagysága és Isten nagysága ugyanaz. Valójában oly nagy a különbség a biológiai élet és a szellemi élet között, hogy különböző néven fogom őket nevezni. A biológiait, amely a természet útján jut el hozzánk, s amely (mint minden a természetben) hajlamos az elfogyásra és a pusztulásra, úgyhogy csak a természettől levegő, víz, élelem, stb. alakjában vett állandó támogatással tartható fenn, „Biosznak” nevezem. A szellemi életet, amely Istenben van meg öröktől fogva, s amely az egész természetes világot alkotta, „Zoénak” hívom. A Biosz természetesen mutat bizonyos homályos vagy jelképes hasonlóságot a Zoéhoz, ez azonban csak olyan hasonlóság, mint ami egy fénykép és az általa ábrázolt hely, szobor vagy ember között van. Az az ember, aki a Biosz állapotából a Zoé állapotába kerül, oly nagy változáson menne át, mintha egy szobor faragott kőből valódi emberré válna. És pontosan ez a kereszténység lényege. A világ egy nagy szobrászműhely. Mi vagyunk a szobrok, és az a hír járja a műhelyben, hogy némelyek közülünk egy napon életre fognak kelni.”

C. S. Lewis (1898–1963) ír író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológiai művek írója

Kapcsolódó témák

Szobor