„A halászok tudják, hogy a tenger veszélyes, a vihar pedig szörnyű, de még soha nem találtak elegendő indokot arra, hogy a parton maradjanak.”

„Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni a viharunkat. (…) Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra - de azért azon a hajón egy Kormányos is van!”

„Ha a tengerre gondolt, mindig csak la mar­-nak nevezte magában, mert aki szereti, az mindig így hívja, nőnemű szóval és spanyolul. Aki szereti a tengert, az ugyan sokszor szidja, elmondja mindennek, de ezt is csak úgy, mintha egy asszonyról beszélne. A fiatalabb halászok közt akad néhány, aki el mar­-nak nevezi, vagyis hímnemű szóval illeti. Ezek a fiatalok úsztatóbóját kötnek a fonalukra, úgy halásznak, s motorcsónakot vettek maguknak, amikor jól lehetett keresni a cápamájjal. Úgy beszélnek a tengerről, mintha a vetélytársuk volna, vagy mintha valami földrajzi hely volna, vagy akár mintha az ellenségükről beszélnének.”

„Az örökkévalóság a nap a tengerrel vegyítve.”

„Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut.”

„Összeboruló lombú erdővé változtatta a szobát, vagy napsütötte rétté, ahol gólyák lépdeltek méltóságosan, viharos tengerré, vagy tengeren hánykódó hajóvá.”

„Amit tehetsz, csepp a tengerben, de ez ad értelmet az életednek.”

„A leghosszabb hullám is gyorsan elvész a tengerben.”

„Nem tudsz átkelni a tengeren csupán bámulva a vizet.”

„A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.”