„Én vagyok a falu utolsó
költője; híd dalom.
A nyírfák tömjénfüstöt ontó
búcsúmiséjét hallgatom.”

„Aki a faluból kiment, az azt akarja, hogy aki itt van falun, az csak maradjon meg falusi bunkónak. Ők azért nem akarnának visszajönni, de aki beleragadt a sárba, azt nem engedik kimászni belőle.”

„Szegénynek és gazdagnak egyaránt jogában áll a híd alatt aludni.”

„Budapest az ország fővárosa, de azért Budapesten sem jobb szegénynek lenni, mint a legkisebb faluban.”

„Krapp: Ma harminckilenc éves vagyok, szilárd, mint egy híd, kivéve régi gyengémet, s minden okom megvan rá, hogy azt higgyem, értelmileg is kis híján a… (habozik) a hullám tarajára értem.”

„Boldog költő voltam hajdanta én.”

„A politikusok 90 százaléka miatt van a maradék 10 százaléknak rossz híre.”

„Nemcsak azt hívom ostobának, aki híjával van az észnek, hanem azt is, aki nagyon sok észt mutat ott, ahol arra semmi szükség.”

„Az emberek mindig kapzsiak és gyakran gonoszok voltak. De amint megszólalt az estharang, és szava végigömlött a falu, a mező, az erdő felett, emlékeztette az embereket: ideje fölhagyni apró-cseprő földi dolgaikkal, hogy egy órácskára az öröklétnek szenteljék gondolataikat. Ez a harangszó, amely ma már csak egy régi dalban örződött meg számunkra, fölemelte az embereket; nem engedte, hogy négykézláb másszanak.”

„Légy mindig költő, még prózában is.”