„Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyretolni azt.”

„Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.”

Apáczai Csere János (1625–1659) erdélyi magyar pedagógus, filozófus, teológus

„Az az idő, amit szívesen vesztegetsz, nem elvesztegetett idő.”

Bertrand Russell (1872–1970) angol matematikus, logikatudós, filozófus és szociológus, Kingston III. grófja

„Azt mondják, az idő - pénz. Ez a mondás lebecsüli az időt. Az idő sokkal, de sokkal értékesebb, mint a pénz. Ha van időd, általában szert tehetsz pénzre, de lehetsz bármilyen gazdag, egyetlen perccel sem vásárolhatsz magadnak több időt, mint amennyi időm nekem vagy a kandallónál heverő macskának van.”

Arnold Bennett (1867–1931)

„Ha nincs időd olvasni, nem lesz időd (se eszközöd) írni sem.”

Stephen King (1947) amerikai író

„A legtöbben túl sok időt fordítunk arra, ami sürgős, és nem elég időt arra, ami fontos.”

Stephen R. Covey (1932–2012)

„Ha szereted az életet, ne vesztegesd az időt, mert az idő maga az élet.”

Bruce Lee (1940–1973) amerikai-kínai színész, kínai harcművész

„Soha nincs elég idő mindenre, de mindig van elég idő a legfontosabb dolgok elvégzésére.”

Brian Tracy (1944)

„Az emlékezetnek ki kellett volna töltenie az időt, de az idő egy kitöltendő lyukká vált.”

Jonathan Safran Foer (1977)

„A versek akár a gyerekek. Szeretnek olykor a szülők köré gyűlni, körbeülni őket, lábukhoz kuporodni, áhítattal figyelni minden egyes rezdülésüket. Kíváncsiak, folyton érdeklődőek: hogyan születtem, miért születtem, vártatok rám, ilyennek képzeltetek? Önmagukat kereső keserű út kezdete. A versek akár a gyerekek. Lehetnek fáradtak, energikusak, simulékonyak olykor hamisan huncutak. Nem lehet haragudni rájuk. Sokszor értelmetlenül idegennek hatnak szavaik, melyek sérülékeny lelkük bölcsőjéből szállanak a nagy, ijesztő világ vákuumába. Ezek idővel mind értelmet nyerő, igazán mély jelentésekké válnak.”

Egri László