„Húsz-egynéhány éves, és máris csupa emlék, csupa múlni nem akaró, régi borongás, csupa továbbélő gyermekkori félelem. Költészete zarándoklás egy elveszített birodalom felé.”

„Húsz évesen a vágyak megakadályoznak abban, hogy lássuk az igazságot; negyvenen túl viszont csak valódi és törékeny igazságok maradnak: a képességek és a hiányok.”

„Látszólag csupa optimizmus a költemény „happy end”-je – de ez az optimizmus, ha jobban odafigyelünk, csak lemondó kiegyezés az Éjjel. A színjáték tele van látható derűvel és láthatatlan nyugtalansággal. Tarka tündérmese, de a mélyén ott reszket a félelem a magánytól és a sötétségtől. Olyan bájos elejétől végig, hogy az ember néha beleborzong. (II./203. o.)”

„A tévénézők EEG-hullámai azt mutatják, hogy az agy fél óra elteltével, mivel túl kevés szemmozgás történik, úgy érzékeli, hogy semmi sem történik, így egyfajta hipnotikus alkonyállapotba kerül, alfa hullámokat kibocsátva. Ez a szemmozgások ritkasága miatt történik. […] Csupán képzeljük azt, hogy tudatosan látjuk, amit nézünk. Az információk zöme elkerüli a figyelmünket, néhány óra tévézés után szó szerint nem is emlékszünk arra, hogy mit néztünk. Az emlékeink nem valóságosak, mint az álmok emlékei, a hiányzó részeket utólag pótoljuk ki: és ezzel meg is hamisítjuk őket. Egy hamis valóság létrehozásában segédkezünk, anélkül, hogy tudnánk róla, és szolgálatkészen meg is etetjük magunkkal. Összejátszunk a saját végzetünkkel.”

„A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.”

„A bátorság a félelem ellenállása, a félelem elsajátítása - nem a félelem hiánya.”

„Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve félelemmel.”

„A legtöbb ember 25 évesen hal meg, és 75 éves koráig nem temetik el.”

„Semmi sem tart örökké. A szárazföld s a tenger alakot alakra vált. Csak a lélek s a test emléke vág át az időtlen időn s hozza jelenlévőül szemünk elé azt, ami már rég, hogy elenyészett.”

„Krapp: Ma harminckilenc éves vagyok, szilárd, mint egy híd, kivéve régi gyengémet, s minden okom megvan rá, hogy azt higgyem, értelmileg is kis híján a… (habozik) a hullám tarajára értem.”