„Ám fellibben olykor a szembogarak
nehéz fátyla. Akkor Kép vetül be;
Lábak izmába villan, majd felszalad,
S kihúny, a Szívbe merülve.”

„Ha a szerelemre veted ki a horgod, szíved legyen a csalétek, ne az eszed.”

„A szem munkája elkészült. Most menj, és dolgozz a szívedben rekedt képeken.”

„Oly aprók a kezek, amelyek örökre elrabolják szívünket.”

„És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbukott.
Igen, és azokért bukik el, akik előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.”

„Négy láb jó, két láb rossz.”

„Bizony, furcsának tűnt kissé e szózat,
Keblemet nehéz gyanakvás gyötörte,
Az arcát lesve, szívem összeborzadt.”

„A lábam az egyetlen kocsim.”

„Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.”

„Gyereked lábán mikor lesz új cipő:”