Anatole France idézet: „Az összes bűnök közül, melyek egy államférfi vesztét okozhatják, az erényesség a legvégzetesebb: bűnbe taszít.”

„Soha nem értjük meg, hogy milyen kevés dologra van szükségünk ezen a világon, amíg azt el nem vesztjük..”

J. M. Barrie (1860–1937)

„A régi törvények érvényüket vesztik, mihelyt a mozgó test sebessége megközelíti a fényét… A tömeg tulajdonképpen energia, viszont az energiának is van tömege.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Reménység tápláljon mindenkor titeket,
Hittel s szeretettel egybe köttettetett,
Hogy rabságba estem én most értetek,
Tudom, hogy kesereg érettem szívetek.
Noha ellenségek is vagynak köztetek.
Kik eddig Is várták szűntelen vesztemet.
Én mint eddig hittem, amellett maradok.”

Varga Katalin (1802) magyar kisnemes és munkásmozgalmi vezető

Szépirodalom

„Éltet a hit s a remény, mely olykor teljesülést nyer,
S míg csak vágysz, hiszed is, teljesülése közel.
Rosszabb már, amidőn nem látunk semmi menekvést,
tudjuk, semmi remény s vesztünk már bizonyos.
Olykor a túlzott gond nem használ, árt csak a sebnek,
s jobb lett volna bizony meg se tapintani azt.”

Publius Ovidius Naso (-43–17 i.e.) római aranykori költő

Fordította: Jékely Zoltán
Idézetek verseiből

„Annyira üres vagy, hogy az egész életed rám szánod! Köszönöm! Micsoda irónia! Kezdj el élni, hogy egy napon, szerencsével, mivel tehetséged nem igazán lehet, meg tudj venni vagy már vesztedben kölcsön tudj kérni egy olyan BMW-t, mint amilyennel annyira felvágsz a profilodban. Még arcod sincs! Csak egy autó… Éld a saját életed, barátom!”

Thalía (1971) mexikói énekes-dalszövegíró, színésznő

¡Eres tan vacío que dedicas tu vida entera a mí! ¡Gracias! ¡Qué ironía! Ponte a vivir para que algún día, con suerte, ya que talento no debes de tener, puedas comprar o ya de pérdida pedir prestado un BMW como el que tanto presumes en tu profile. ¡Ni cara tienes! Solo un auto… Get a life, my frend!
Ő mondta, Beszólások rajongóknak
Forrás: Válaszul egy amerikai rajongó zaklatásaira a Twitteren http://www.twitlonger.com/show/328li.

„Boldogságimat nevelék távoly lakó barátim levelei… Felejtve a világtól, s felejtve a világot, én ezek társaságában élék. Teljesedve látám, amit legkevélyebb reményeim óhajtottak, s midőn fejeink felett szikrázott és csattogott az ég, s Austerlitznél három nagy ország sorsa forgott kockán, én csendesen élék a szerelem s barátság védő szárnyai alatt, bár rettegtete hazám sorsa, melynek saját vesztemmel is, örök állást óhajtottam.
(Negyedik könyv, második szak 29. rész; 161. oldal. A könyv befejező sorai.)”

Kazinczy Ferenc (1759–1831) magyar író, költő, nyelvész, politikus, az MTA tagja

Pályám emlékezete

„…Nagy szárazság tarta abban az hónapban. Nappal három órakor nagy setét kezde lenni, tarta mind napestig, azután erős dörgés, csattogás, villámlás. Vala egy torony az várban Sigmond palotája mellett, kinek czímertorony volt neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor megütötte az menykű… ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala… Temérdek sok hadi szerszámok vesztenek, némeleket az Dunába hánt, némeleket széllel döntött. Az vízvár is törökkel, marhákkal teljes volt, azokat is mind elhánta, vesztette… Az Dunán való hídat is nagy helyen általszakasztotta volt. királyok rejtekháza föld alatt vala, ott az császár kincsét tartották, mind oda veszett az is. Az város kapui mindenütt megnyílt volt, házaknak ajtajai azonképpen, lakatok, zárak megnyíltanak. Az Rákosnak egy mélföld az messze, fél mélyföldig az török szerszámait, és egyéb afféle marhákot elhánt az por Rákosra… Reggel, az nap hogy feltámadt volna, szerin-szerte széllel az hegyen az nagy füst vala. Az törökök széllel futottak, ki anyját, ki fiát, ki atyját kereste; az török azt mondja, hogy csak fizetett nép tizenkét száz veszett akkor.”

Szamosközy István (1570–1612) erdélyi magyar történetíró

„Mióta a kereszténységet anyámnak fogadtam, s nem holmi teóriának tekintem, mely véletlenül az utamba akadt, kicsiny kertté változott vissza Európa és a nagyvilág, kertté, melyben a macska és a gereblye jelképes alakjait bámulom; gyermekkorom tündéri tudatlanságával és várakozásával nézek mindenre. Egyik-másik tan vagy szertartás éppoly idomtalannak és furcsának tűnik, mint a gereblye; ám tapasztalatból tudom, hogy az efféle dolgok valahogy mégis zöld gyepen és virágon végződnek… Hadd említsek egy példát a száz közül! Ami engem illet, semmiféle ösztönös rokonszenvet nem érzek a fizikai szüzesség iránt való lelkesültséggel szemben, amely kétségtelenül jellemző vonása a történelmi kereszténységnek. Ám ha nem magamat tekintem, hanem a világot, észre kell vennem, hogy ez a lelkesültség nem csupán a kereszténység jellemzője volt, hanem a pogányságé is - számtalan vonatkozásban jellemzője a magasrendű emberi természetnek. A görögöknek volt érzékük a szüzesség iránt, midőn Artemiszt márványba faragták, szintúgy a rómaiaknak, midőn a Veszta-szüzeket díszruhába öltöztették. Az Erzsébet-kor leggonoszabb és legvadabb drámaírói úgy ragaszkodtak a szó szoros értelmében vett női tisztasághoz, mintha a világ alappillére volna. Sőt, a modern világ (még ha gúnyolja is a nemi ártatlanságot) a nemi ártatlansággal szemben nemes bálványimádatot tanúsít - bálványozza a gyermekeket. Mármost, minden gyermekszerető ember jól tudja, hogy különös szépségük nyomban hervadni kezd, mihelyt a fizikai nemiség első jegyei megjelennek rajtuk. Mivel az emberi tapasztalat egybevág a keresztény tanítással, egyszerűen arra következtetésre jutok, hogy én vagyok az, aki téved, és az egyháznak igaza van. Sőt, még helytállóbb az a megállapítás, hogy az én felfogásom hiányos, az egyházé azonban egyetemes. Az egyházat nem uniformizált emberek alkotják, és az egyház nem is kívánja tőlem, hogy nőtlen legyek. A tényt, hogy nem értékelem a cölibátust, éppúgy elfogadom, mint azt a tényt, hogy nincs zenei érzékem. Ellenem tanúskodik az emberiség tapasztalata, miként ellenem tanúskodik Bach esetében. A cölibátus virág apám kertjében, melynek nem tudom édes és ijesztő nevét. De lehet, hogy egyszer megtudom.”

Gilbert Keith Chesterton (1874–1936) angol író, filozófus, teológus

IX. Tekintély és kaland
Igazságot! (Orthodoxy) (1909)

„Az összes bűnök közül, melyek egy államférfi vesztét okozhatják, az erényesség a legvégzetesebb: bűnbe taszít.”

Témakörök

Anatole France 209

Hasonló idézetek

Kapcsolódó témák