„Halál mind, amennyit ébren látunk, és mind, amennyit alva: álom.”

— Hérakleitosz

Gondolatai

Forrás Wikiquote. Utolsó frissítés 2024. április 11.. Történelem

Témakörök

halál, álom

Hérakleitosz30

-535

Hasonló idézetek

„Minden, amit látunk, vagy aminek látszunk, egyszerűen csak egy álom az álomban.”

Edgar Allan Poe (1809–1849)

„A mélyben, az éjben, a síri setétben, vívjuk sors-csatánk:
bosszuvágyban égve, és mind egyetértve hívjuk a halált.”

Gérard de Nerval (1808–1855) francia költő és író

Jékely Zoltán
Idézetek verseiből

„Az ébrenlétről tudni: másik álom,
mely csak álmodja álmát, s a halál,
melytől a test retteg, az a halál,
a minden-éji, mit úgy hívnak, álom.”

Jorge Luis Borges (1899–1986) argentin költő, elbeszélő, esszéíró, irodalomtörténész, filozófus

Költemények, prózaköltemények, Ars poetica

„Tökéletes bűntény nincs, mindig ott van az a banánhéj, amire előbb vagy utóbb mindenki rálép. Ha az ember a rossz oldalra áll, mindennel számolnia kell. Benne van a pakliban a siker, a kudarc, börtön és a halál is.”

Ambrus Attila (1967) székely-magyar sportoló, a „Viszkis rabló”

Híressé vált idézetei

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?”

William Shakespeare Hamlet, dán királyfi

Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől – a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó – le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? Ekkép az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes színét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti „tett” nevét.
(III. felvonás 1. szín)
Hamlet