„Estragon: Őrültnek születünk mindannyian. Néhányan végig őrültek maradnak.”

„Ha az ember nem köt új ismeretségeket az élete során, végül egyedül marad. Az embernek, uram, állandóan karban kell tartania a barátságait.”

Samuel Johnson (1709–1784) angol tudós, költő

„Az idő megteszi a magáét, akár akarod, akár nem. Mindent magával visz, és a végén nem marad más, csak a sötétség. Néha találkozunk másokkal ebben a sötétségben, és néha megint elveszítjük őket.”

Stephen King könyv A halálsoron

„A napok és hetek múltak, lassan tovaszálltak, mint apró porszemek az ablakon beszűrődő napfény szivárványos sugarában. Az Idő soha meg nem áll, forgat szépen lassan mindent, az egész hatalmas rendszert, amiben születünk, érzünk, élünk, sírunk, nevetünk és a végén, mikor már végre megértenénk ezt az egész játékot, ezt a nagy körforgást – elmegyünk…”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

„Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.”

Sir Winston Churchill (1874–1965) Az Egyesült királyság miniszterelnöke a II. világháború alatt

„Drága öregem, a vég. A legvégső vég.”

Stephen King könyv Végítélet

„A végén minden rendben lesz. Ha valami nincs rendben akkor nincs vége.”

John Lennon (1940–1980) brit énekes, zeneszerző, a The Beatles gitárosa

„Emlékszel még az Üres Koporsóra
a Jelszóra hogy Menjetek Haza
Ígéretekre sok - sok szerteszórva
s hajnaltalan maradt az éjszaka…

Emlékszel még az elvett iskolára
mocsárba süllyedt szellemroncsokat
dédelgetett még hínárba bugyolálva
a rend míg végül lassan elrohad…”

Kannás Alajos (1926–1999)

„Mikor lesz már vége ennek?”

Stephen King könyv Tűzgyújtó

„Ha én teremtettem volna a férfit és a nőt, más típusokra alkottam volna, mint arra, amely létrejött, vagyis a felsőbbrendű emlősökére. Nem a nagy majmok hasonmására teremtettem volna őket, amilyenek valójában, hanem a rovarok képére, amelyek, miután mint hernyók éltek, lepkévé alakulnak át, s életük végén nincs más gondjuk, csak szeretni és szépnek lenni. Az ifjúságot én az emberi lét végére tettem volna. Némely rovarnak, utolsó átalakulásában, szárnya van, de gyomra nincs. Ezek csak azért születnek újra ebben a megtisztult alakban, hogy szeressenek egy óra hosszat, s azután meghaljanak.”

Anatole France (1844–1924)