„…úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.
(37. levél, Rodostó, 28. maji 1720.)”

„Kedves néném, micsoda régi lakosok vagyunk ebben a városba, tegnap 33 esztendeje múlt el itt való uralkodó bujdosásunknak. A' bizonyos, hogy mint a negyedrésze, annyi időt nem töltöttem Zágonban.
(188. levél, Rodostó, 1753. 22. martii.)”

„Én is immár jobban szánom a vakokot, de ha a testi vakság nagy dolog, a lelki százszorta nagyobb. Kedves néném, oltalmazzon meg az Isten mindenikétől.
(193. levél, Rodostó, 23. novembris 1754.)”

„Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel… Hullassuk bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott.
(112. levél, Rodostó, 8. aprilis 1735. A levélben II. Rákóczi Ferenc haláláról van szó.)”

„Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”

„Cassandra-levél (1867. május 22.) Deák Ferenchez”

„a hazánk felé való menetelünknek sok szép vigasztalása úgy eloszlik, mint a felhő. Kétségben kell tehát esnünk? Távul legyen. Bízzunk, reméljünk, édes néném, az Istenben, ha szinte minden bizonnyal tudnók is, hogy meg nem adja azt, amit kívánunk. A' való, nehéz Zágon nélkül ellenni; nehéz minden esztendőben 12 hónappal a vállamot terhelni, és a házasságtól messze vagy teljességgel elesni.
(13. levél, Drinápoly, 9. maji 1718.)”

„Soha ne mondd, hogy már nincs semmi szép a világon. Mindig van valami, ami ámulatba ejt egy fa alakjában, egy levél rezdülésében.”

„…a nemes vér vagy veszt, vagy nyér, de próbál.
(142. levél, Oroszcsik, 14. octobris 1738.)”

„Az ész pedig tanulás nélkül csak olyan, mint amely föld parlagon áll.
(147. levél, Csernavoda, 4-dik junii 1739.)”