„Tudod, mit szerettem benned? Azt, amit beléd képzeltem! Meg… hogy voltál.”

„Megkettőztem szivem és semmit nem tagadtam.
Szerelmem alkotott képzeltet és valót,
S én voltam, ki hevet, formát, értelmet adtam
S örök sorsot neki, aki bennem ragyog.”

„Arról, amit szerettünk, csak akkor tudunk beszélni, amikor elveszítettük már, s a költő egész művészete nem egyéb, csak emlékgyűjtés és szellemidézés.”

„Nem tudom megértetni veled. Senkivel sem tudom megértetni, hogy mi történik bennem. Még magamnak sem tudom elmagyarázni.”

„Ahogy halványodik a kezdeti eksztázis, a varázslat, lassan eltűnik az a kép, amit mi, nők az elején felépítünk magunknak a párunkról, és vice versa (kölcsönösen). Lepereg a máz a férfiról, akit addig ideálisnak hittünk, no meg rólunk az, amit ők képzeltek rólunk, belénk. Marad a valóság. Hogy a fickó fiktív.”

„A világnak fogai vannak, és beléd marhat, amikor csak akar.”

„Ha te nem szeretsz nem szerettek engem ha téged nem szeretlek nem szerettem.”

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”

„Milyen édes voltál, ahogy így a torkomat majdnem elvágtad.”

„Milyen könnyű, ha vereséget szenvedett az ember. Nem is képzeltem, hogy ilyen könnyű dolog.”