„Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk.”

„Az a személy, aki teljes életet él, az élet energiájától ragyogva, az sikeres életet él.”

„Ha jobban megtöltjük élettel az időt, akkor az életnek is több időt adunk.”

„Mennyi hasonlóság, mennyi rokon vonás két idegen élet között! Nem! Nem születünk életidegennek; az élet idegenedik el lassanként tőlünk, nem mi tőle, és akit az élet tett idegenné, miért is bíbelődnék idegen életekkel?”

„A halál nem a legnagyobb veszteség az életben. A legnagyobb veszteség az, ha meghal bennünk valami, de mi tovább élünk. Soha ne add meg magad!”

„Minek komolyan venni az életet, ha az élet egy képzelt kaland, amiből sosem kerülünk ki élve.”

„Minden szent, mi él, az élet életnek örül.”

„Úgy éld az életed, hogy soha ne veszítsd el önmagadat. Ha az aggodalmaid, félelmeid, vágyaid és dühös eluralkodik feletted, eltávolodsz magadtól, és elveszíted magadat. A lényeg, hogy mindig térj vissza magadhoz.”

„Nem ismerek lényeket, akiknek méltósága haragosabb, mint azoké, akik reggeltől estig a leglaposabb életet élik.”

„Az ember élősdi lény; szimbiózisban él a sült krumplival, a pirított borjúmájjal meg a hónapos retekkel. Az ember sajnos olyan, mint a fagyöngy: életének mindig egy idegen élet az ára…”