„Amit Babits Mihályban hidegségnek néznek egyesek, azt a legszebben jellemzi ő maga, ebben az egy sorban: „A jég, mely ég és éget.” (I./24. o.)”

„A szervezett vallás az előző háború (értsd: I. világháború) során elvesztett tekintélyéből visszaszerezhet valamennyit, ha arra szenteli magát, hogy követői energiáját és jóakaratát a növekvő szűklátókörűség ellen mozgósítja.”

„Ez a sor divergens, ezért tudjuk majd egyáltalán használni?”

„Nézz végig régi tetteim során:”

„Boldogságimat nevelék távoly lakó barátim levelei… Felejtve a világtól, s felejtve a világot, én ezek társaságában élék. Teljesedve látám, amit legkevélyebb reményeim óhajtottak, s midőn fejeink felett szikrázott és csattogott az ég, s Austerlitznél három nagy ország sorsa forgott kockán, én csendesen élék a szerelem s barátság védő szárnyai alatt, bár rettegtete hazám sorsa, melynek saját vesztemmel is, örök állást óhajtottam.
(Negyedik könyv, második szak 29. rész; 161. oldal. A könyv befejező sorai.)”

„Végső soron nem a kívánt dolgot, hanem a vágyat szeretjük.”

„Nem is tudom, kettőnk közül melyikünk írja e sorokat.”

„Az egyetlen kötelezettségünk életünk során az, hogy hűek legyünk önmagunkhoz.”

„Az embert végső soron a tévedései teszik szeretetre méltóvá.”

„Az önkormányzati iskolákban is bevezetendő kötelező hitoktatás nincs napirenden, ugyanakkor az új oktatási jogszabályok megalkotása során fontos szempont, hogy a hittanórákra a tanítási időkeretben kerüljön sor”