„Az öregek mindig jobban ragaszkodnak az élethez, mint a gyerekek, és kelletlenebbül válnak meg tőle, mint a fiatalok. Hiszen minden munkájuk ennek az életnek szólt, ezért a végén úgy érzik, hogy kárba veszett a fáradozásuk. Minden gondjukat, minden javukat, dolgos, álmatlan éjszakáik minden gyümölcsét, mindenüket itt hagyják, amikor elmennek. Életükben nem gondoltak arra, hogy olyasmit is szerezzenek, amit magukkal vihetnének a halálba.”

„Elesett bajtársaimért nem kiáltok bosszút. Mivel életük drágább volt mindennél, az összes bűnös halála sem lenne kárpótlás elvesztésükért. Nem vérrel kell megfizetni az ifjú életekért, melyeket a nép javára áldoztak fel: csak népünk boldogsága lehet az egyetlen méltó jóvátétel halálukért.”

„Kár, hogy élnünk kell, de tragédia, hogy csak egy életet élhetünk.”

„Életed egy pontján biztosan elveszettnek érzed magad. Ez egy mindenki által ismert érzés.”

„Az életnek nincs értelme. Mindannyiunknak van értelme, és mi adjuk azt az életnek. Kár a kérdést feltenni, amikor te vagy a válasz.”

„Azok, akik utálják a társasági életet, szerelmesek a magányukba, és azok, akik saját társaságukban egyedül érzik magukat, a társadalmi elfogadás igazi szerelmesei. Akárhogy is, az életben egyensúlyozni kell a szeretet és a gyűlölet között.”

„Nem akarom, hogy életem végén azt lássam, hogy csak a hosszát éltem le. Az életem szélességét is meg szeretném élni.”

„Ha megmented valakinek az életét, felelősséggel tartozol érte az életed végéig.”

„Merd úgy élni az életed, ahogy megálmodtad magadnak. Menj és hajtsd végre az álmaid.”

„Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.”