„Ne feledd, sosem láthatom magam! Nekem mindössze annyi jut, hogy egy tükörképet láthatok.”

„Most pedig meg kell tenned a kedvemért, amire magam nem vagyok képes. Legyél a szemem, ha az enyémmel nem láthatok. Legyél a kezem, ha az enyémet nem használhatom. Legyél a szívem, ha az enyém már nem ver többé.”

„A gyilkosságot senki emberfia nem láthatja előre. Ha előre láthatnánk, nem is történnének gyilkosságok, s minden bizonnyal boldogabb hely lenne a világ.”

„Mindössze annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk a lehetetlent, lemondunk a nélkülözhetetlenről, és elviseljük a tűrhetetlent.”

„Önök Übü papában olyan célzást láthatnak, amilyent akarnak, vagy csak egyszerű bábfigurát, akit egy tanáráról mintázott tanítványa, s aki a világ minden groteszkségét képviselte a diák szemében.”

„Mikor azt mondjuk, hogy mi is atomokból állunk, nem azt értjük alatta, hogy pusztán egy halom atom vagyunk, mivel az atomoknak egy olyan elrendezése, amelyben nincsen ismétlődés, nagyon is rendelkezhet olyan tulajdonságokkal, amelyeket Önök a tükörben láthatnak.”

„Áprilisban nem láthatjuk a napraforgókat Franciaországban, tehát mondhatjuk azt, hogy nem is létezik. De a helyi földművesek már elültették a több ezer magot, és ha a kopár hegyekre néznek már látni vélik a napraforgókat. A napraforgók ott vannak. Csak még nem sütött ki a nap, még nincs elég meleg, még nem esett elég eső, még nincs itt a Július. Csak azért mert nem látjuk, az nem jelenti azt, hogy nem is létezik.”

„Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.”

„Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.”

„Sosem értettem, hogy mit akarnak a nők. Csak annyit értettem, hogy nem engem.”