„…ott ültek velem szemben Cenzék… Cenzné, meg az ura… Az, a Cenzúra, hát Te! Dicsértek, hogy: Géza, remek! És milyen közéleti, meg kitűnő, meg politikus, hát amit tegnap is mondtál, azt többet ne mondd!”

„Pálma: Én szabadelvű vagyok, de… Fifti: Mi vagy te? Szabadelvű… Hát azt nőben azért másképp mondjuk…”

„Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik?
Hát onnan, hogy mozog a szája.”

„Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura?”

„Fifti: Te feküdtél. Tehát azzal, hogy én is eldőltem, melléd feküdtem. Anikó: Te mégsem szültél egy lányt! Fifti: Hát ne haragudj… oda figyelek legközelebb…”

„Jaaaj! Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok, a járda itt, az Andrássyn, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, faaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási! A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá… Így mentünk, nézd meg, így me…”

„Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk”

„Ó, te boldogtalan, hát nem tudod, hogy tisztító szertartások révén a bűneidtől ugyanúgy nem szabadulsz meg, mint a helyesírási hibáidtól?”

„Egy politikus sosem hazudhat, csak ne mondja ki az igazságot.”

„Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél.”