„A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.”

„Az illúzió szerves része a valóságnak, oly szorosan hozzátartozik, mint az okozat az okhoz.”

Joseph Joubert (1754–1824) Francia aforizma-szerző

„A tartós illúziónak megvannak a valóság sajátos tulajdonságai, s ha sohasem ábrándulunk ki, sohasem csalatkozunk.”

Anatole France (1844–1924)

„A szerelem jórészt illúzió - két szív álommá változtatja a valóságot. A szerelem azonban maga a valóság, amelyben elfogadjuk, dédelgetjük és élvezzük azokat az egyéni tulajdonságokat, amelyek a férfit és a nőt azzá teszik, akik.”

Pam Brown (1948)

„Munkámnak a jelszava tehát ez: "Teljes tárgyilagosság és szigorú valóság" - mert illúzióval és önámítással bizonyára sohasem érem el azt, amit célul tűztem: tudniillik, hogy hasznára legyek honfitársaimnak.”

Vámbéry Ármin (1832–1913) magyar orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja

„Ha az ember csak az egyik oldalát nézi a dolgoknak, akkor csak az egyik oldalt látja. De minden tökéletesen a helyére kerül, ha a fejében el tudja dönteni, hogy mi a valóság, és mi az illúzió.”

Agatha Christie (1890–1976)

„A tudat nem csupán passzívan tükrözi az objektív anyagi világot; aktív szerepet játszik a valóság megteremtésében.”

Stanislav Grof (1931) cseh pszichiáter

„A valóságot a valósággal javítsd ki!”

Robert Bresson (1901–1999) francia filmrendező, forgatókönyvíró

„Tanításunkban csupán egyetlen, igen egyszerű módokhoz folyamodunk: visszavezetni a tényekhez, a tények sorozatához és rendjéhez az embereket, és rávenni őket, hogy szabaduljanak meg egy időre a fogalmaktól, és szokjanak lassan össze a valósággal.”

Francis Bacon (1561–1626) brit filozófus, államférfi

„Mert mindig úgy szerettem volna élni, ahogy azt magamnak megírnám… Mert a valóság csak akkor gyönyör, ha azt az álmok szövik. Mindent elhittem magamnak, mindenüvé követtem magamat azzal a stiláris képességgel s engedelmes hűséggel, ahogy az ember a vágyait tudja követni, a vágyait a nyomorban, a gondolatok szárnyán. Amennyire szenvedtem a valóságban, éppannyira boldog is voltam a képzeletem világában, mert a szenvedés csak addig számít, amíg fel nem váltja egy illúzió.”

Szomory Dezső (1869–1944) magyar író, drámaíró