„A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.”

„Az ilyen típus lényegében nem rosszabb a legtöbbnél, csak éppen a körülmények kényszerítették a rosszra, hol keserű, hol gyermekin naiv, hol lázadó, hol alázatos, gyűlöli a nagyfejűeket s megsimogatja a gyermekeket, sajnálja a véneket, de hogyha rossz kedve van, a nyomorultakba is belekötne, hol ijesztően kicsapongó, hol elragadóan tiszta, hol nemesen szárnyaló, hol meghökkentően közönséges, az alvilág emberének minden végletével és ellentmondásával.”

„Arra tanítottak, hogy mindenki tudja a különbséget a jó és rossz között. Most azonban magam sem tudom, hogy van-e különbség.”

„A rohadt NATO anyjukat, tudod?! Azoknál most rossz és nálunk meg azért nem jó!”

„Tudok ajánlani egy nagyon jó kávét. Hatásosabban ébren tart, mint a rossz lelkiismeret.”

„Senkiről sem akarok rosszat mondani, és minden jót el akarok mondani, amit bárkiről tudok.”

„Tudom és ismerem milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, hogyha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban.”

„Lakik bennem egy óvodás kisfiú, meg egy reumás nagymama. – (egy interjúból; Népszava online)”

„Hol most németek laknak, ott a török elűzése után többnyire ráczok, vagyis szerbek laktak. Letelepedvén a németek, mivel iparkodók voltak, egymás után megvették a ráczok telkeit, úgy hogy a németek mindinkább szaporodtak, a ráczok meg fogytak, így Ráczpetrén hajdan mind rácz lakott, ma pedig ott rácznak híre sincs.”

„Most feltüne előttem Visegrád, szomorú romjaival. Királyok lakja egykor, most baglyoké!
(358. oldal.)”