„A fiatalember, aki egy politikai párthoz csatlakozik, árulója nemzedékének és fajtájának.”

„Semmi sem olyan szükséges egy fiatalember számára, mint az intelligens nők társasága.”

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)

„A pesszimista fiatalembernél talán csak az optimista öregember látványa szomorúbb.”

Mark Twain (1835–1910) amerikai író, újságíró, humorista

„A fiatalember ismeri a szabályokat, de az öregember ismeri a kivételeket.”

Oliver Wendell Holmes Jr. (1841–1935)

„Az érettségiző fiatalemberre fordítva áll: lassan érik, tehát tovább jár.”

Karinthy Frigyes (1887–1938) író

„A fiatalembereknél a szerelem legtöbbször nem egyéb, mint étvágy, ha kielégült, megsemmisül.”

Miguel de Cervantes (1547–1616)

„A tangók és foxtrottok ritmusára Maciek Chelmicki arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan éljen, hogyan szakadjon el a múlt fullasztó terhétől. Megoldja a katona örök dilemmáját: engedelmeskedni vagy gondolkodni. De Maciek mégiscsak gyilkol. – Inkább megöl egy embert akarata ellenére is, semhogy átadja fegyverét; nemzedékének jellegzetes képviselője: csak magára hagyatkozik és egy jól elrejtett pisztolyra – az megbízható és pontos. Szeretem ezt a meg nem alkuvó fiatalembert, és megértem őt. Azt szeretném, ha filmem megmutatná a mozinézőknek az én nemzedékem bonyolult és súlyos valóságát.”

Andrzej Wajda (1926–2016) lengyel filmrendező

„Fiatalember! Az eszünk azért van, hogy betöltse lényünket azzal az írtózatos hiányérzettel, amit a halálveszély és a kategórikus elmúlás jelent.”

Határ Győző (1914–2006) magyar író, költő, műfordító, filozófus, a DIA alapító tagja

„Minden fiatalnak be kell vonulnia katonai szolgálatra. …minden magyar fiatalembernek kell kapnia alaki kiképzést, és bizonyos mértékű lelki felkészítést is. Ehhez ragaszkodni kell.”

Orbán Viktor (1963) magyar politikus

„Az udvaron ültem, a férjem elment kifliért, délután volt, sütött a nap, bejött egy fiatalember, és érdeklődött, hogy hol a férjem, mondtam, hogy kifliért ment, mondta, hogy megvárja, azt hittem biztosítási ügynök, nyakkendőt viselt, a zakója felsliccelve… Aztán csapódott az ajtó, és a férjem pár ugrással az udvaron termett, kezében a cekkerrel, és megtorpant… megrémült, az a fiatalember ott állt előtte, és gyönyörködve nézte, mennyire megijedt a férjem… Maga Hrabal, az író? A férjem bólintott és még jobban elvörösödött, és az ifjonc előhúzta az igazolványát, és a belügyminisztérium munkatársaként mutatkozott be… A férjem felnevetett, megfogta a fiatalember vállát, és kéjesen felsóhajtott… Örvendek… És a fiatalember azt mondta… De megijedt, ugye? És az én férjem talán életében először nem hazudott, és mondta… De még mennyire! Azt hittem, hogy író-olvasó találkozóra akar hívni valahová…”

Bohumil Hrabal (1914–1997) cseh író