„Fáradj, míg ez mulandó életben vagy, holtod után bizony eleget nyugodhatsz.”

„Ha túl sok a tartalmas információ, akkor egzisztenciális borzongást kapok. Folyton elakadok olyan kereszteződésekben, ahol életre szóló döntéseket kell hozni, és vagy túl sokat tudok, vagy nem eleget. A vizsgált élet nem piknik.”

„Kicsiny sajkáink ismeretlen óceán habjait szelik - s ez bizony megrémít minket. Ám szédítő csoda részesei vagyunk. A tenger varázslatokkal teli, az égbolton csillagok úsznak. S eleven életünk közöttünk zajlik.”

„Eleget tűrtem, kemény kor, a láncod,
voltam fogantatásban gyáva bűn,
fényes sinen siklottunk át hazánkon.
Célpont voltunk. Céltáblán életünk.

S hogy lehelet kél dühtől dúlt kebelben,
s melegen száll hűvös hajnalba már,
dicsérném a nagy urat, ki sereggel
a vörös nappal nyugat fele jár.”

„Minthogy az emberi dolgok nem örökkévalók, hanem kezdetüktől fogva utolsó pillanatig mindig lejtőn haladnak, különösen pedig az emberi élet, bizony Don Quijote sem kapott olyan kiváltságot az égtől, hogy élete folyását feltartóztathatta volna; az ő vége is eljött, ütött utolsó órája, mégpedig akkor, amikor a legkevésbé gondolta volna.”

„Írói életem absorbeálta egész életemet, életem nem is volt, csakis írói életem, s ezért nincs is életrajzom. (rádióinterjú Somlyó Györggyel)”

„Soha nem tudhatjuk, mit akarunk, mert csak egyetlen életet élve, nem tudjuk mostani életünket összehasonlítani előző életünkkel, és nem is tökéletesíthetjük majd a következő életünkben.”

„Szeretjük az életet, de nem azért, mert megszoktuk az életet, hanem mert megszoktuk a szeretetet.”

„Az életet lni kell, és a kíváncsiságot életben kell tartani. Soha sem szabad, bármilyen okból is, hátat fordítani az életnek.”

„Kinek ez, kinek pedig az jut az életben, ugye. Soha nem volt igazság a Földön, most sincs, és nem is lesz soha. Ez már csak így van. Ha nem így látod, Te ott a könyv másik oldalán, akkor bizonyára azon szerencsések közé tartozol, akiknek a medence szélén jégkocka úszkál a koktéljában. Vagy – ez a másik lehetőség – talán ebben az életedben eljutottál már arra a szintre, ahol tudod: az az igazi gazdagság, amikor semmid sincs, mégis boldog vagy. Amikor el tudod engedni az anyagi dolgokat. Mikor nem kergeted a dollárt, nem arannyal álmodsz. Mikor nem centben méred az embereket. Ekkor az igazság léte-nemléte felől valószínűleg azt gondolod, hogy: nem gondolsz semmit róla. Csak boldog vagy, mert süt a nap, mert élsz, mert van valami az életedben, ami valóban boldoggá tesz. A te titkod persze, hogy mi az…”