„Aki barátokat fogad és nem fordít személyesen gondot a nekik készítendő ételre, nem méltó arra, hogy barátai legyenek.”

„Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.”

Richard Bach (1936) amerikai író

„Nem számítottam rá, hogy pénzt fogok ebből keresni. Ha csak lakásra és valamennyi ételre futná, az is rendben lenne.”

Elon Musk (1971) amerikai üzletember, nagytőkés, a PayPal, a SpaceX, a Tesla Motors, a The Boring Company és a SolarCity alapítój…

„Nincs őszintébb szeretet, mint az étel szeretete.”

George Bernard Shaw (1856–1950)

„Gond embernek lenni, igaz embernek meg kettőzött gond éppen. Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik.”

Wass Albert (1908–1998) erdélyi magyar író, költő

„Isten teremtette az ételt, az ördög a szakácsokat.”

James Joyce (1882–1941) ír költő, író, kritikus

„A te furmányos receptjeid egyike, valami nagyon vega, nagyon kegyetlen étel…”

Rudolf Péter (1959) magyar színész

„A férfiszívnek köves a talaja. A férfi elveti, ami megterem benne… és gondot visel rá.”

Stephen King könyv Állattemető

„A zene egyfajta mantra, amely megnyugtatja a lelket. Ugyanúgy szükségünk van rá, mint az ételre.”

Michael Jackson (1958–2009) tizenháromszoros Grammy-díjas amerikai énekes

„Minden ember a saját édenkertjébe születik. Feleszmélünk, és egyszerűen ott találjuk magunkat. Ó, azok aztán a csodálatos évek. A gyermekévek. Igen, akkor valóban minden más. Hihetetlen hosszúságúak a napok, biztosan tudjuk, hisszük, hogy Apában és Anyában nem csalódhatunk, ők nem bántanak, mellettünk állnak. A barátok barátok, az ígéretek pedig szerződések. A homokozóban mindig van homok, a tányéron mindig van étel. A játék örök, a vakáció ezer mérföld hosszú. Hiszünk az emberekben. Hisszük, hogy nem akarják elvenni, ami a miénk, hisszük, hogy igazat mondanak, hisszük, hogy a folyók el nem apadnak, a tavak ki nem száradnak, a nap mindig feljön és a csillagok mindig reánk ragyognak. Majd egyszer csak a mi kis külön bejáratú édenkertünk kapujának hangos csapódása jelzi: felnőttünk, és elvesztettünk mindent…”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)