xy

„A bátorság a félelem ellenállása, a félelem elsajátítása - nem a félelem hiánya.”

„Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.”

„Természetesen van szerelem. És van élet is, a szerelem ellensége.”

„Jó, ha sok mindent szeretsz, mert ebben rejlik az igazi erő. És aki sokat szeret, az sok mindent ér el, és ami szeretetben történik, az jól meg is valósul.”

„Sem az intelligencia magas foka, sem a képzelőerő, sem a kettő együtt nem teszi zsenivé az embert. Szeretet, szeretet, szeretet, szeretet, ez a zsenialitás lelke.”

„El tudod képzelni, mit tennék, ha mindent megtehetnék, amire képes vagyok?”

„Minek komolyan venni az életet, ha az élet egy képzelt kaland, amiből sosem kerülünk ki élve.”

„Amikor elszívod a gyógynövényt, az felfed téged önmagad előtt.”

„Egy hajó sem járja az élet óceánját úgy, hogy ne találkozna viharral.”

„Életed során soha ne hagyd abba az álmodozást. Senki sem veheti el az álmaidat.”

„Mindenki hadban áll különféle dolgokkal … Én néha a saját szívemmel állok hadban.”

„Az egyedüllét a feltalálás titka; az egyedüllét az, amikor az ötletek megszületnek.”

„Lélegezz. Ez csak egy rossz nap, nem egy rossz élet.”

„A végén minden rendben lesz. Ha valami nincs rendben akkor nincs vége.”

„Én már fiatal koromtól fogva megtagadtam a hús fogyasztását, és eljön majd az idő, amikor a hozzám hasonló emberek úgy fognak tekinteni az állatok meggyilkolására, mint ahogyan most az emberek meggyilkolására tekintenek.”

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?”

„Hívd vissza régi, számüzött eszed,
S hessentsd el aljas, rút hóbortjaid.”

„A bolond úgy gondolja, hogy bölcs, de a bölcs ember tudja, hogy bolond.”

„Túl messzire mentem, és nem tudom, hogyan juthatnék vissza.”