Eszter Kissová

„Talán én tudom a legjobban, miért nevet egyedül az ember; mert egyedül csak ő szenved olyan mélyen, hogy ki kellet találnia a nevetést.”

„És azok, akik nem hallották a zenét őrültnek nézték azokat, akiket táncolni láttak.”

„A világon kétféle ember létezik: akik tudni akarnak, és akik hinni akarnak.”

„A magányos túl gyorsan nyújtja a kezét bárkinek, akivel találkozik.”

„Azért van művészet, hogy ne haljunk meg az igazságtól.”

„Tehát tovább verünk , csónakok az áramlat ellen, szüntelenül visszavisszük a múltba”

„Mindig a válásról álmodott, soha nem a létezésről.”

„Az új barátok gyakran jobban elvannak, mint a régi barátok.”

„Mindenféle szeretet létezik ezen a világon, de soha nem létezhet ugyanaz a szerelem kétszer.”

„És így, a napsütéssel és a fákon növekvő nagy levelekkel, az az ismerős meggyőződésem támadt, hogy a nyárral az élet újra kezdődik.”

„Egyszerre voltam belül és kívül, egyszerre bűvölt el és taszított el az élet kimeríthetetlen sokszínűsége.”

„Igyunk az alkoholra, az élet rózsaszín szemüvegére.”

„Az ősszel együtt az élet is újra kezdődik.”

„Nem akarok csak szavakat. Ha mindössze csak szavaid vannak számomra, akkor inkább menj.”

„Mindenki feltételezi magáról, hogy legalább egy sarkalatos erényt birtokol, és ez az enyém: Azon kevés őszinte emberek egyike vagyok, akiket valaha is ismertem.”

„Nagy előny, ha nem iszol keményen ivó emberek között.”

„Szeretem az embereket, és szeretem, ha kedvelnek, de a szívemet ott hordom, ahová Isten tette, legbelül.”

„Az írók nem igazán emberek. Vagy, ha valamennyire is jók, akkor ők egy csomó ember, akik nagyon is próbálnak egy ember lenni.”

„Semmilyen tűz vagy frissesség nem támadhatja meg azt, amit az ember elraktároz a kísérteties szívében.”