xy

„Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy a szervezett egyházak következetesen elleneztek és elleneznek minden egyes kis lépést, ami egy humánusabb világ megteremtése felé vezetne (…).”

„A természeti törvények azonban pusztán leírásai annak, ahogyan a dolgok valójában viselkednek, s mivel pusztán a valóságos viselkedés leírásai, nem mondhatjuk azt, hogy kell lennie valakinek, aki erre a viselkedésre utasította õket. Ugyanis ha ezt feltételezzük, akkor azzal a kérdéssel kell szembenéznünk: "Miért éppen ezeket a természeti törvényeket alkotta Isten, miért nem másokat?" Ha erre azt feleljük, hogy egyszerûen a saját kedve szerint alkotta õket, minden különösebb ok nélkül, akkor azt találjuk, hogy van valami, ami nem engedelmeskedik törvényeknek, így a természeti törvények láncolata megszakad. Ha azt mondjuk, amit némely ortodoxabb teológus mond, hogy Istennek minden törvény esetében megvan az oka arra, hogy éppen azt a törvényt hozza, és nem mást -- az ok természetesen az, hogy a lehetõ legjobb világot teremtse (noha ezt a világ láttán nem gondolnánk) -- ha tehát volt ok az Isten által adott törvényekre, akkor Istennek magának is bizonyos törvényeknek kellett alávetnie magát, s ily módon nem jutottunk előbbre azzal, hogy bevezettük Istent, mint közvetítőt.”

„Ha szemügyre vesszük a megtervezettség érvét, igazából bámulatos, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy ez a világ, a benne levõ összes dologgal és minden hibájával együtt, a legjobb, amit évmilliók alatt egy mindenható és mindentudó hatalom megteremthetett.”

„A valóban kielégítő boldogságot képességeink legteljesebb gyakorlása és annak a világnak a legteljesebb megismerése kíséri, amelyben élünk.”

„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.”

„A szeretettől félni olyan, mint félni az élettől. És akik félnek az élettől, azok már eleve halottak.”

„Az óvatosság minden formája közül az óvatosság a szerelemben a legeredményesebb az igazi boldogság számára.”

„Ne féljen attól, hogy különc legyen a véleményében, mert minden most elfogadott vélemény egykor különc volt.”

„A könyvolvasásnak két motívuma van: az egyik, hogy élvezzük; a másik, hogy dicsekedhetünk vele.”

„Három szenvedély, egyszerű, de elsöprő erejű, irányította az életemet: a szeretet utáni vágy, az ismeret keresése és az emberiség szenvedése iránti elviselhetetlen szánalom.”

„Higgyetek egy olyan szeretetben, amely örökségként van elraktározva számotokra, és higgyetek abban, hogy ebben a szeretetben olyan nagy erő és áldás van, hogy olyan messzire utazhattok, amennyire csak akartok, anélkül, hogy ki kellene lépnetek belőle.”

„S csillagként ragyog fel majd felettem
a mosoly, mely rajtad bujdokolt.”

„Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szivére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem más,
mint az iszonyu kezdete, mit még elviselünk,
s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy
összetiporjon. Iszonyu minden angyal.”

„Hogyha elvesztlek, no mondd,
tudsz-e úgy elaludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?”

„Rózsa, te tiszta ellentmondás, gyönyörüség,
Annyi temérdek pilla alatt senkisem alszik.”

„Azokkal akarok lenni, akik ismernek titkos dolgokat, különben inkább egyedül lennék.”

„Az élet célja, hogy egyre nagyobb és nagyobb dolgok győzzék le.”

„Újra tavasz van. A föld olyan, mint egy gyermek, aki kívülről tudja a verseket.”

„Az életemet egyre szélesedő körökben élem, amelyek az egész világra kiterjednek.”