xy

„Az igazi harcos nem azért harcol, mert akar, hanem mert harcolnia kell.”

„Azok, akiket szeretünk, gyakran a legidegenebbek számunkra.”

„Engedni kellene talán az ösztöneinknek, hogy bántsunk vagy öljünk meg mindenkit, akire megharagszunk, vegyünk el a gyengébbtől mindent, amire kedvünk támad, és általában gázoljunk át mások érzésein? Nem vagyunk tökéletesek, vigyáznunk kell a gyarlóságainkra, különben elpusztítanak. (…) Miért kell szükségtelen szenvedést okoznunk?”

„Ne felejtsd el, hogy egy bizonyos ponton az ellenségeid a szövetségeseiddé válhatnak. Az élet már csak ilyen.”

„Semmi sem veszedelmesebb, mint egy olyan ellenség, amelyiknek nincs vesztenivalója.”

„Bárcsak félredobhatná kételyeit, félelmeit! Mennyire szerette volna hinni, hogy akármilyen rettenetesnek tűnjön is gyakran a világ, az élet több az összevisszaságnál!”

„Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövőtől, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.”

„Tiszteld a múltat; sosem tudhatod, milyen hatással lesz rád!”

„Mindig óvatosnak kell lenned, mert minden ügyességeddel együtt sem láthatsz előre, és nem védhetsz ki minden csapást, amit a balsors rád mér.”

„Valahányszor ölünk, egy darab belőlünk is elpusztul.”

„Honnan tudhatnám, melyik vallás az igaz vallás? Csak mert valaki vall valamilyen hitet, az nem szükségszerűen jelenti az igaz ösvényt… Talán nincs is olyan vallás, amelyben benne lenne a teljes igazság. Talán minden vallás tartalmazza az igazság részeit, és a mi feladatunk, hogy felismerjük ezeket a töredékeket, és összeillesszük őket.”

„A vezetés terhe az, hogy felelősséggel tartozol a nép jólétéért.”

„Az idő homokját nem lehet megállítani. Az évek telnek, akár akarjuk, akár nem… de emlékezhetünk. Ami elveszett, az tovább élhet az emlékezetünkben. Amit hallotok, az lehet tökéletlen és töredékes, mégis kincs, ami nélkületek nem létezik.”

„Együtt nevettek, azután ismét közéjük telepedett beszélgetéseik gyakori vendége, a csönd, részben a fáradtság és a meghittség, részben épp a különbségek miatt, amelyeket a sors ékel azok közé, akiknek élete csak változat ugyanarra a dallamra.”

„Amikor megláttam, hogy összerogy, akkor értettem meg, hogy a háború igazi kínszenvedése nem saját sebünk, hanem az, ha látnunk kell, miként sebzik meg azokat, akik drágák nekünk.”

„A halál része az emberéletnek. Ez vezet minket. Ez formál. Ez őrjít meg.”

„Szörnyű energia és erő kezdett gyülekezni benne, amely megragadta érzelmeit, a harag tömör botjává kovácsolta őket, és egyetlen szót véset erre a botra: bosszú!”

„Legnagyobb boldogságukat nagyon egyszerűen le lehetett volna írni: nem voltak többé egyedül. Mi jobb annál, mint azzal lenni, aki szeret, aki tökéletesen megért, aki nem hagyna el a legnagyobb bajban sem? Létezhet értékesebb kapcsolat?”

„A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyűlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla, mindig lesz valami, ami kimaradt.”