Dia88

„A felejtés olykor jobban jön, mint az emlékezés. Főleg, ha rád gondolok.”

„Amikor meghalunk, legalább már nem félünk többé a haláltól.”

„A disszociatív pszichózis előnye, hogy sosem vagy egyedül.”

„Sose fordulj vissza! Ugrás közben pláne!”

„A hal azért úszik, mert nincsenek lábai. Az ember azért jár, mert két lába is - van jó esetben -, és nem hal.”

„Kifogások Akadémiája: Azért nem tudok úszni, mert nem ér le a lábam a vízben.”

„Raszkolnyikov megszökik időben, nem tépelődik annyit. Elveszi a lányt és négy gyermekük születik. Gazdagabbak mindenkinél. Segítik a betegeket, szegényeket.
Sosem találnak rájuk.
A bűn bocsánatot nyer.
Dovsztojevszkíj éhen halt.”

„Félelem nem egész csupán fél elem.
Tanulság? Nincs”

„Az szeret, aki önmagát is szereti.
Ki önmagát szereti, nárcisztikus.
A nárcisztikus csakis önmagát szereti.
Ki szeret engem?”

„Túl sok aggodalom nem old meg semmit.
Amikor már semmit sem tehetünk, természetszerűleg aggódunk.
Utazzunk el inkább jó messzire!”

„Lényegesen többet bűnhődik egyetlen ember élete során, mint amennyi bűnt valójában elkövetett.
Ekképpen működi az Igazságszolgáltatás rendszer: lényegesen nagyobb számban büntetnek meg ártatlan embereket téves ítélkezés okán, mint egy ember. Egyetlen ember sem ítélhető el ártatlanuk!
Holott az ártatlanság vélelme, és egyéb óvintézkedések ezeknek puszta lehetőségét kell, hogy kizárja!
Teoretikusan.
A gyakorlat a teóriát megerőszakolja! Míg a természetes valóságban, nincs helye elméleti-gyakorlati megosztásnak, hiszen fölösleges. Értem ezalatt az ember saját életét.
Első példa az Egyén élete folyamán előforduló hihetetlenül nagyszámú történés kivédhetetlen okozat, amit szinte mindenki túlél kisebb-nagyobb sérüléssel, és az Egyén élet-folyamán kívül nem lép.
Második példában: nyilvánvaló a hiba-faktor kizárásának elhanyagolása, a döntnökök omnipotenciában szédelgésé, és a éppen ezért az a korrupció, amit a rendszer lehetővé tesz, hiszen, még a portás is le van fizetve!”

„Annyira félek a haláltól, mint a halál tőlem.”

„Vajon az árnyékom fél a fénytől?”

„Nem tudom, mi végre születtem, ha a végén meghalok? Ez lenne az élet rendje? Azonban muszáj elfogadni, ahogyan azokat az eseményeket, amik visszafelé nem történnek meg.
Ugyanígy a gondolatok rendje. Logikusan az tény pontos leírásának ellentettje is helyes. A valóságban olykor igen, olykor nem! A szabály, hogy nincs szabály. Hiszen, ha azt a tényt közlöm, hogy minden ember élőlény; az ellentettje nem igaz, miszerint; minden élőlény ember.
Minél jobban igyekszem ezt megfejteni…,- mit is-?! annál kevésbé emlékszem; mit is szerettem volna közölni?”

„A gondolkodás betegség. Annyi cirkulaló redundáns gondolat foglalja le elménk kapacitását, hogy elvesznek az érzések.”

„Állítólag azok vagyunk, amit eszünk.
Tegnap még röfögött az ebédem.”