xy

„Végleges határozataink mindig oly lélekállapotból születnek, amelynek az a végzete, hogy ne tartson örökké.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„… sosem ismerünk mást, mint a másik szenvedélyeit, azt pedig, amit sikerült a magunkéiról megtudtunk, csak másoktól tanulhattuk meg.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„… az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben…”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„A vágyunkat szebbnek látjuk, s több bizalommal támaszkodunk rá, ha tudjuk, hogy rajtunk kívül a valóság is hozzáigazodik, még akkor is, ha mi magunknak megvalósíthatatlan marad.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Mindenkinek megvannak a maga kis szenvedései.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Egy író csak akkor ír jól, ha eredeti, ha megteremtette a saját nyelvét.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Mire való más népekkel szemben éles hangot megütni? S kivált az irodalomban, ahol uralkodni csak meggyőzéssel lehet?”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„A szenvedély … képes egy pillanatnyi s különböző jellemmé alakulni bennünk, elfoglalni a régi jellem helyét, s kiirtani azokat az addig változatlan jeleket, amelyek révén a régi jellem azelőtt kifejezésre juthatott!”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Fiatalon arról álmodoztunk, hogy akibe szerelmesek voltunk, annak a szívét is megnyerhessük; később viszont az az érzés, hogy egy nő szíve a miénk, esetleg elegendő ahhoz, hogy szerelmesek legyünk belé.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Mihelyt szerencsétlenek vagyunk, egyszerre erkölcsi lényekké válunk.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„A testi szerelem, amelyet oly igazságtalanul ítélnek meg, annyira rábír minden lényt arra, hogy jósága vagy önzetlensége legkisebb porcikáját is kifejezze, hogy ezek a jó tulajdonok a közvetlen környezetben is felfénylenek.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„… nemegyszer azt hittem, sőt hitettem el, hogy egy újraéledő szerelemről lehet szó, amikor csak egyszerűen az utazás vágya hevített.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Az erős eszme annak is kölcsönöz erejéből, aki cáfolja.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„…erkölcsi kötelmeinknek, barátainkhoz való hűségünknek, egy mű elvégzésének, egy életrend betartásának sokkal biztosabb alapot nyújtanak a mégolyan vak szokások, mint az érzések pillanatnyi, heves és meddő fellendülései.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra, s egy új rendben mindig a régi folytatását keresik.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Szerencsés, aki türtőzteti magát. Irigylem az oly embereket, akik el tudják titkolni, hogy mit gondolnak.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Mindabból, amit a szerelem megkövetel, hogy megszülessék, amihez legjobban ragaszkodik, s amiért minden mást elhanyagol, az a hit a legfontosabb, hogy az, akit szeretünk, egy ismeretlen élet részese, olyan életé, ahova majd minket is bejuttat a szerelme.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Nem a legszellemesebb emberből lesz nagy író, hanem abból, aki tükörré tud lenni, vissza tudja tükrözni saját életét még akkor is, ha ez az élet csupán középszerű volt.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus